Az állandóan változó természet nagysága a francia festő-költő, barbizon Charles Doubigny csodálatának és megfontolásának, csodálatának és szomorúságának tárgyává vált. A művész teljes mértékben a tanulmányozására, az egyedi képek megértésére, a folyamatosan változó tájakra fordult, amikor reggel ugyanaz a megjelenés másképp néz ki, mint este, és eltérő hangulatot és gondolatokat idéz elő.
Daubigny egy csónakban telepedett le, amelyben műhelyet felszerelt a természet mozgásának és megfigyelésének, valamint a szülőföldjének nézeteinek létrehozása érdekében: homályos utak, romantikus partok, tavak. A művész Párizsban született, elhagyta a kézművesek körét, sokat utazott, Spanyolországban volt, a holland alkotásokat másolta a Louvre-ban, ill. Illusztrációkkal kereste meg megélhetését E. Sue, O. Balzac, V. Hugo regényeire. 1843-tól érdeklődött a táj iránt, Párizs közelében, Barbizonban dolgozott.
1852-ben Daubigny találkozott C. Corottal és vele együtt festményeket festett az Optevoban. Egyéb híres művek: “Dam in Optevo”. 1855. Szépművészeti Múzeum, Rouen; “Az Oise partjai”. 1859. Szépművészeti Múzeum, Bordeaux; “Falu az Oise partján.” Kb. 1868. A Puskin Múzeum. A. S. Pushkina, Moszkva; “Sunset”. 1859. Orsay Múzeum, Párizs.