A város udvarának kinézete szinte hiábavaló Canaletto munkája szempontjából, és mégis – előttünk a művész elismert remekműve. “Kőműves udvarát” írta a “sikeres” 1720-as években, és az akkori írásának minden vonása itt nyilvánvaló – gazdag szín, széles szabad ecsetvonás és ügyes chiaroscuro. Ha Canaletto a gazdag turisták számára általában Velence szertartási nézeteit készítette, akkor a “szabadkőművesek udvarát” valószínűleg az egyik helyi lakos rendelte meg. A képen a labdát a legpróbáltattabb mindennapi élet uralja.
A kőműves kőtömbökkel működik; anyja fut az elesett gyermekhez; gondolkodók szabadon uralják hajóikat; lógott a kötélen, szárít ruhákat. A festmény magasan festett – ez a technika nagyon jellemző a fiatal Canaletto-ra.
A művészettörténészek a Canaletto remekmű elkészítésének idejét az elkészítéséhez használt műszaki technikák elemzésével vették igénybe. Különböző években a művész különféle típusú vászonokkal dolgozott. A késői Canaletto-t vékony vászon használata jellemzi – ezt a tulajdonságot diktálta az, hogy aztán a tapéta sima, tökéletes felületéhez erősítette.
A művész korai időszakának egyik jele a szabadabb írási módszer. A durva vászon jobban megfelel neki. A teremtés idõpontjának további jelzése az, hogy az itt használt vászon nem történt elõzetes festés bézs és világosszürke színekben, hideg fényt adott a késõi Canaletto festményeknek.
A tégla színű alapítvány tetején a művész egy szürke háttérrel festette a vizet és az eget festeni, és vörös-narancssárga háttérrel a vászon azon részein, ahol az épületek megjelennének. A művész gondosan kidolgozta textúráikat – példaként adunk legalább a falakon megjelenő nedves foltokat. A fehéren írt részletek az impasto technikával és az erkély meglepően vékony vonalai szintén felhívják a figyelmet.