A “Szent Ferenc megbélyegzése” festményt Jan Van Eyck művész festette 1428-1429-ben. Az a vágy, hogy bármely jelenetben, bárkiben és tárgyban elsősorban az univerzum szépségét tükrözze, erősen befolyásolta a tér értelmezését.
Például a Gent-oltár, miközben megőrizte a 15. század 20-as évek miniatúráinak térbeli és légiességét, ezeket a tulajdonságokat a programozási elvekkel, a filozófiai jelentéssel közvetíti. A helyszín a Gent-oltáron nagyon ígéretes. Nem véletlen, a nézőpontból megítélve, a néző nem annyira a figurákkal kapcsolódik, mint a háttér legtávolabbi pontjaihoz. A néző pillantása gyakran átcsúszik a jeleneten vagy áthalad rajta, majd a tájba menni.
A Genti oltáron az ember egyesült az univerzummal, egyfajta táj egységben. Itt, John van Eyck “Szent Ferenc megbélyegzése” című festményében mind a táj, mind a személy, mind a tárgy részletessége annyira hangsúlyozta az expresszivitást, hogy bizonyos mértékig megfosztja a jelenetet a mindennapi természetességétől, és így még “csendélet”, ez óriási a művészi és érzelmi hatás hatalma.