A “Tojás táncban”, a fal egyik kompozíciós szempontból legnehezebb festményében több tucat szereplő van, akik mindegyike “el van foglalva saját vállalkozással”. Ennek a műnek a randevúja nagyon megközelítő – egy ugyanabba a parcellara festett képet Louvre-ben tárolnak, és 1674-ben vannak megjelölve.
Ezért a művészeti kritikusok helyénvalónak tartják, hogy ragaszkodjanak a vászonhoz, amelyet ugyanazon az évben láttok maga előtt. Az úgynevezett “tojtatánc” egy olyan népi szórakozás, amely a fal idején sok európai országban nagyon népszerű volt. Ennek lényege a következő: minden táncosnak az általános tánc során a lábával nyers tojást kell tolnia, hogy ne szakadjon meg.
A táncosok azonban a fal összetételében nem a fő helyet foglalják el. Összegyűltek a saját, külön körben, és a szálloda többi vendégének szórakozhat. A jelenet számos könnyed és még őszintén obszcén tippet tartalmaz, amelyek alapján feltételezhetjük, hogy nemcsak szálloda vagyunk, hanem “szobás szálloda”. Ez egyszerűen fogalmazva: a tolerancia háza.
Vigyázzon az ajtóban lévő csoportra. Egy merész ember kinéz egy hölgyet, hogy menjen be egy másik úriemberre. A hölgy habozik, szuverenitásukkal nem tudjuk meghatározni – belép a “bűn kolostorába”, vagy mersz megtenni.