Ivanovics Kuindzhi arkhip kiemelkedő tehetséggel bírt. A művész minden nap és éjszaka, a hajnal és a naplemente szépségét és varázsait érezte. Kuindzhi a tájkép mestere volt. A festő tájműveit a beágyazott ötlet különbözteti meg, amelynek különleges jelentése az, hogy minden táj emlékezetes és a többitől eltérő.
Kuindzhi “Twilight” képi munkájának nincs pontos meghatározása: a művészeti kritikusok a festmény alkotását az 1890 és 1895 közötti időszakra tulajdonítják. A “Twilight” táj bizonyos hangulatot hordoz, különleges érzéki feladatot lát el. A szürkület befagyasztja a helyet, lila-kék árnyalatokkal és hideg színekkel borítva. A vászon nagy része egy fekete kő felületének képe, lila árnyalatokkal kitöltve.
Egy fiatal hónapos sárgás-tejszínű villódzás nem magasan a föld felett, lágy, gyengéd. A hónap meleg, csendes ragyogása fokozatosan nem lesz olyan fényes, feloszlatva az esti égbolton áthaladó sötét lila felhők között. A tágas pasztell árnyalatok a rózsaszín, a lila és a citrom gyönyörű színárnyalatot képeznek. A kép színe átjut az esti szélben és hűvön. Miért néz ki a Föld felülete még sötétebbnek és riasztóbbnak?
Twilight – határvonal, rejtélyes idő. Ebben a pillanatban történnek fontos változások, ez az az időszak, amikor az egyik állapot átjut a másikba. Ez az az idő, amikor a napot éjszaka váltja fel. Ugyanakkor a környezet megváltozik. Egyes formák és formák megváltoznak, mások megjelennek. Így egy táj képpel mutatunk be egy képet a képen. A “Twilight” az éjszaka születése, melynek hamarosan meg kellene jelennie az éjszakai tájban. De addig az előttünk volt a természeti állapot határvonala, a világ határvonala. Ez egy kereszteződés. Ezért nem lehetnek összetett, egyértelmű kontrasztok, nyitott, tiszta színek, érthető körvonalak. Egy ilyen táj mindig érthetetlen, zárt, szimbolikus. A sűrű, komor felület nehezebbé teszi a tájat, minden színt felhív és a holdfény minden pillanatra gyengül. Sűrítse fel a festéket
A táj szokatlan, elegák hanggal átitatva. A Twilight finom, érzéki vászon. A táj törékeny, törékeny, az esti fény összetöri. A szürkület éjjel fokozatosan felvált, teljesen eltűnik a környező térben. Nincs szélsőséges szorongás vagy nyomasztó szomorúság, a táj csak könnyű szomorúság érzetét idézi elő. A “Twilight” napfogyatkozás, az érzések napfogyatkozása, csörgő, nyugtalan, szürkületi lelkiállapot.