Twilight – Isaac Levitan

Twilight   Isaac Levitan

1897-1900-ban a művész folytatta csodálatos tájainak készítését, de csak most már nem volt reményük vagy örömük. A Levitan szinte minden legújabb festményében motívum van az emberi élet végének távozására.

Úgy tűnik, hogy Levitan életében nincs több sértés, semmi gond, semmi pénzügyi probléma. De az állandó szomorúság, amely korábban a művész egész életének társa volt, helyet adva a külső ügyedettségnek és elszántságnak, teljes mértékben tükröződött festményeiben.

A Twilight tájában a kemény munkával telített nyári nap már régóta véget ért; a mezőn szénakazalákat gyűjtöttek. Naplemente után szinte semmi sem látható körül, az egész telek halálos fáradtsággal tele van.

A Levitan életének utolsó éveiben alkotott művek motívumai, mint mindig, változatosak. A festő újra és újra festett szakaszait és másolatait, tavaszi távolságokat, szénakazalokat a mezőkön és a falvak külterületén.

Különösen jellemző volt az 1890-es évek végén a szürkületi tájhoz való gyakori vonzódás, az alvó falvak képe, a holdfényes csendes éjszaka, amikor “a sivatag hallja Istent, és a csillag csillaggal beszél”. Ilyen munkákban példátlan lakonicizmust ért el a képben, az az általános jelleg, amely lehetővé teszi a művész számára, hogy – ahogy valaki későbbi kutatásainak mondták – “a föld lélegzetét monumentalizálják”. Ivan Turgenev 1843 tavaszi este. Aranyfelhők járnak a pihenő földön;

A mezők tágasak, tompa fényűek, harmatban átitattak; A patak zúgolódik a völgy sötétjében, a távoli tavasz mennydörgés közben lúg, a lázas szél aspen lepedőiben remeg. Az erdő csendes és unalmas magas, zöld, sötét erdő csendes. Csak néha egy mély álmatlan levél-rozsda árnyékában. A csillag remeg a naplemente fényében, a szerelem egy gyönyörű csillag, és a lélekben könnyű és szent, könnyű, mint gyermekkorban.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)