Valaam szamár – Rembrandt Harmenszoon Van Rijn

Valaam szamár   Rembrandt Harmenszoon Van Rijn

A “Valaam’s szamár” festmény 1626-ban készült, és az úgynevezett Leiden-időszakra utal, amikor Rembrandt van Rijn ebben a városban dolgozott 1625-1631-ben. Az összes korabeli alkotást a kreatív függetlenség keresése jellemzi, Peter Peterman befolyása azonban még mindig észrevehető benne.

Rembrandt tanárként választotta, mert utóbbi Olaszországban tapasztalattal rendelkezik, híressé vált művészeti jeleneteket író művészként, Amszterdamban hírnevet szerzett, széles ügyfélkörrel rendelkezik. Lastman gondolata volt a “Valaam’s szamár” festmény, és a cselekmény körvonala szintén ő munkája. Ő volt, mint az azonos nevű munkája, aki a figurákat helyezte a középpontba. Rembrandt csak megismételte az összes mozdulatot: Bálám, a felemelkedő személyzet, egy angyal, aki megrázta a kardot. Ezt azonban magasabb lendülettel írtam magamnak: az angyal repül, a szamár jobban megijed. A munkát folytatta és befejezte saját műhelyében, Leidenben, ahonnan Amszterdamból költözött, mivel nem tudta megbirkózni munkájának Lastman folyamatos szerkesztésével.

Az ószövetségi témákat érintő cselekmények nagyon népszerűek voltak a holland művészek körében. A vallamiai szamár története egy bibliai példázatból származik, amely a híres háborúról, muzsikusról és varázslókról szól Pefort városából, az Eufratisz folyón. Az ősi izraeliták, Mózes vezetésével, Egyiptomból való kivonulása után birtokba veszik a Jordánon túli földet. Ezután fegyveres erőket gyűjtenek a Kanaán földjének elfogására, amelyet Isten megígért nekik. A Kanaánnal szomszédos ország, Moab királya, amelynek nincs elegendõ erõ az agresszió visszaszorításához, egy bizonyos Bálamot kéri ellenségeinek átkozására.

A botrányos meggyőzés után egyetért és elindul a szamár felé. Ezt követően az utat blokkolja az angyal, amely csak az állatok számára látható, akiket Isten küldött. Bálám elkezdett verni a szamarat, miután beszélt és átadta neki Isten akaratát. Moáb király számos kérése ellenére, a Bálaam megbocsátó nemcsak megátkozta Izrael népét, hanem háromszor is megáldotta őt.

A mű vászonon készült és olajfestékekkel készült. Művészeti stílus – barokk. Technika – festőállvány. A kép függőleges formája vizuálisan csoportosítja a karaktereket a kompozíció közepén. A faváz mérete 65 cm × 47 cm, a szamár pontosan ugyanabban a helyzetben van ábrázolva, mint Peter Lastman azonos nevű festménye. Rembrandt van Rijn azonban nagyobb dinamizmust adott az alkotásnak, amely tükrözi: tágabb szája, hangsúlyozva a szamár kiáltásáról az emberi beszédre való áttérést, a láb jobban meghajlik, a fülek jobban hátra vannak engedve, ami összességében fájdalmat, félelmet és meglepetést vált ki.

A festmény legfontosabb részlete Bálám szeme. Eltérően a Lastman festményeitől, ahol annyira meghökkentnek, hogy a szemgömbök teljesen láthatók, Rembrandt festménye üres, vak, nem látni képes angyalokat és az “isteni igazságot” mutat be nekik.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)