Valentina Milan – Francois Richard

Valentina Milan   Francois Richard

Fleury Richard festménye, a milánói Valentina, egy történelmi rajzra van írva, és a milánói Valentinát ábrázolja, férjét, az Orleans herceget halálát gyászolva, akit Burgundia hercege ölt meg 1407-ben. A munkát a lyoni iskola képviselője, Fleury Richard készítette, Louis David tanulója.

A mű 1802-es szalonban volt kiállítva, és nagy siker volt. A kortársak közül, akik dicsérték a képet, mindenekelőtt Davidnek kell neveznie, aki rámutatott a művész készségére a fény átadására. A “Valentina Milanskaya” – ot a kritikusok egy új mozgalom manifesztumának tekintették, amely később elnyerte a “trubadur” stílusú festészet nevét.

A középkori költészetből kölcsönzött kifejezés jelölte meg ennek az iránynak a mestereit. Olyan volt, mintha fordítanák a “gyönyörű hölgyről” szóló költészetet a festészet nyelvére, a francia lovagokat és a trubadur költőket is ábrázolva. Fleury Richard, Pierre Revouil, Jean-Antoine Laurent, Francois Marius Granet és még sokan mások tartoztak ebbe az áramba. Festményeiket az irodalomban a “történelmi anekdoták” műfajának tekintik, és ugyanakkor a romantika kiáltójának. Fleury Richardot nagymértékben lenyűgözte a milánói Valentina sírköve, amelyet a Párizsi Francia Műemlékek Múzeumában látott, és a síron verte Valentin Milánó mottója: “Nincs többé számomra, én magam sem vagyok senki.” Munkájában Richard ezt a mottót egy tekercsen reprodukálta, fekszik az asztalon, és megfelel a hősnő szomorú állapotának. Egy évig gyászolta férje halálát, majd 1408-ban meghalt. Az özvegy mellett egy kutya van, aki szintén elveszíti a tulajdonosát.

Az ablak felső részén két liliom látható az oldalán – és a kék kígyó, ahonnan Valentina Milanskaya származik). A kép első tulajdonosa, Morin, egy pár kompozíciót rendelte meg Fleury Richardnak – “VII. Károly búcsúkövet ír Agnese Sorelnek.” 1805-ben Josephine császárné megvásárolta a Milánó Valentináját. 1814-ben a festményt Eugene Beauharnais, a Leuchtenberg herceg, Eichstatt herceg örökölte; akkor – a fia, Maximilian, aki 1839-ben feleségül vette Nikolész lányát. 1839-ben vagy 1853-ban Milánó Valentina, a Leuchtenberg hercegek gyűjteményével együtt Oroszországban ért véget. Az oroszországi tartózkodása utóbbi említését a lyoni művészek retrospektív kiállításának 1904-es katalógusa tartalmazza.

A munkával kapcsolatos leg részletesebb információt az M.-K. “A trubadúr stílusa a festészetben” című könyv tartalmazza. Chadonre, aki úgy vélte, hogy Richard festménye hiányzik, hivatkozva a Hermitage francia festményének korábbi kurátora, V. N. Berezina véleményére, aki úgy vélte, hogy a Leuchtenberg gyűjtemény sok elemét eladták a külföldi gyűjteményeknek az 1917-es forradalom előtt. Mint kiderül, Leuchtenberg festményei, amelyek hiányosnak tekinthetők, messze külföldre mentek. Különösen Fleury Richard két műve – “Milánó Valentina” és “VII. Károly verseket ír Agnes Sorelnek” – még mindig Oroszországban található. 1998-ban a “Valentina Milan” ideiglenesen az Állami Szépművészeti Múzeumban volt. A. S. Pukin, és 1999-ben felkínálták a Hermitage-re.

A mű hátoldalán feliratok és matricák találhatók, amelyek megerősítik a leuchtenbergi hercegek gyűjteményéből származó eredetét. Ez a hozzárendelés Babin A. A.-nak, a Művészettörténet Ph. D.-nek, az Állami Hermitage Múzeum vezető kutatójának tartozik. Az Állami Hermitage szempontjából Valentina Milanskaya különösen érdekes, mivel Fleury Richard korábban nem volt képviseltetve a Hermitage gyűjteményben, és maga a festmény kapcsolódik a múzeum történetéhez és az Eugene Bogarne gyűjteményéhez, amelyből számos múzeumi kiállítás származik. A híres Malmaison szolgálat részeként, amelyet most az Ermitázsban tárolnak, van egy tányér a festmény képével.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)