Sten – a rendkívüli eredetiségével kitűnő művész – a 17. századi holland művészet egyik alapítója. Az úgynevezett “műfajú” festménye nem a történelmi, vallási vagy mitológiai témák ihlette, hanem az élénk családi festményeket vagy a kocsmákban tapasztalt emlékek epizódjait tükrözi.
Ezek a művek tekinthetők mind a korszak mindennapi életének sajátosságai, mind az allegorikus vagy szimbolikus üzenetek bonyolult összefonódása, amely bonyolítja a benyomást.
Az itt bemutatott jelenség tanító ötletet tartalmazhat – figyelmeztetést a jó modorra: a kompozíció középpontjában egy kék ruhás nő van, akinek gondatlan magatartása, félreérthető kinézete és önelégültsége egy részeg ember nyilvánvaló jele.
Sőt, a hagyomány szerint a rajta viselt piros cipő a “karcsú” nők tipikus kiegészítője volt. A kép célja, hogy az ünnepeket egy szórakoztató társaságban ábrázolja, erkölcsi leckét tanítani, anélkül, hogy komoly és mentoráló hangra fordulna, hanem olyan ember szimpatikus részvételével, aki tudja, hogy egy személy könnyen válik az ösztönök áldozatává.