1872-ben A. Sisley leggyakrabban Párizs egyik külvárosában dolgozott, ahol három tájat festett, köztük a “Villeneuve-la-Garenne városát” – az egyik legjobb munkáját. A közelmúltig ezt a képet a “Szajna falujának” hívták. Ennek a képnek az eredetisége az, hogy a korai impresszionizmus technikáit kombinálja a klasszikus kompozíciós sémával, amely magában foglalja a “szárnyokat” és az árnyékolt előteret.
A művész megtagadja a látványos perspektívákat, helyettesítve azokat a festőelemek párhuzamos elrendezésével. A sötét perem nemcsak a mélységérzetet idézi elő: ennek köszönhetően az ellenkező partot áradó enyhe napfény vonzóbbá válik. És a teljes kép különösen őszinte tűnik pontosan annak elképesztő szépsége miatt.
A vászon maga A. Sisley képét idézi fel, ahogyan azt e részek lakosai láthatták. A fák árnyékában dolgozott, és nem vette észre a véletlenszerű járókelőket, akik megálltak mögötte. Gorodokban nincsenek szándékos művészi effektusok. A kompozíció nagyon egyszerűen épül: a folyó párhuzamosan folyik a vászon szélével; túlmutatott, szintén párhuzamosan, az ellenkező parton húzódott, amelyen kétszintes házak sorakoztak fel. A köztük lévő résben egy csendes falusi utca látható. Ez a nézőpont pontosan azért ragadja meg a táj mélységét, mert a néző mindent ábrázol az első terv fák törzsei közötti résen keresztül. Egy hajó mozdulatlanul állt a folyón.
A víz felszínén eső árnyék zöldnek tűnik, bár az ég visszatükröződik a víz kék színére. A part lejtőjén, a friss zöld fű között, sárga utak futnak fel. Az árnyékolt vastag fák lombja, amelyeken keresztül csak néhány meleg napsugár esik a fűbe, sápadt eget keretez. És az ugyanolyan fényes házak között a ház piros vége hirtelen vidáman villog a napfényben.
Alfred Sisley, az angol származású francia impresszionista Párizsban született egy sikeres Kent selyemkereskedő családjában. 18 éves koráig Párizsban élt, de tizennyolc éves korában szülei Londonba küldték, hogy megismerjék a kereskedelem alapvető szabályait; Sisley ideje nagy részét Turner és Constable festményeinek tanulmányozásával töltötte, amelyek munkája megerősítette a festőművészeti döntést. Sisley volt az elsők, akik felfedezték Turner táj innovációját a franciák számára. Párizsba való visszatérése után Sisley belépett a S. Gleyre művész stúdiójába, ahol Claude Monet-nal és Auguste Renoir-nal barátkozott. Hamarosan azonban csalódott voltak a tudományos tanulmányok során, és kiléptek a Glair óráiról, és a közönség szépségét kívánják találni Chailly-ban, a Fontainebleau közelében.
1866-ban Sisley Renoir-szal dolgozott együtt a Marlotte-ban, 1867-ben Honfleurban, majd követte az összes impresszionista, Argenteuil és végül Port Marley szerelmeseit, aki különösen szereti a Sisley-t. A Port Marley-i árvíz témája egyedül a műsorok forrásává vált neki.
A fiatal művészek szalonművészetével ellentétben volt egy trend, az úgynevezett “impresszionizmus”. Az impresszionisták nem a múltban látták a szépséget, hanem a valódi élő benyomások átmenetileg, melyeket közvetíteni akartak.
Az általuk készített festmény értékeinek újraértékelése nélkül a művészet minden későbbi fejlődése lehetetlen lett volna. Alfred Sisley, a művészet új irányának képviselőjeként szeretett nézni, hogy a folyamatosan és óránként változó fény újra és újra átalakítja a dolgok megjelenését. Ő vonzza azt, ami tarthatatlan, szinte megfoghatatlan, és amelyet remegő bizonytalanság jellemez az élet lélegzete. A világ, amely minden alkalommal új, egyedülálló oldalról nyílik meg, váratlan és csodálatos ajándék. A művész őszinte örömmel figyelte ezeket az állandó változásokat, a természet a művész szeme előtt csodálatos kertként jelenik meg. Nehéz a vászonjainak ünnepségét összekapcsolni olyan zsúfolt körülményekkel, amelyekben Sisley dolgozott, akiknek tudta, hogy egész életében szüksége volt rá.
“Falu a parton” – a korai impresszionizmus egyik poétikusabb műve. A festményt hagyomány szerint “falu” – nak nevezik, ám Párizs közelében található kisvárosot – Villeneuve a la Garenne-t ábrázolja. A képen Sisley a térség szépségének finom ismertetõjeként és értelmezõjeként jelenik meg. Stílusát megkülönbözteti a kép különleges finomsága és áttekinthetősége – a kenet a tárgy alakjában rejlik. A fák és a lombozat sötét pereme, amelyet a művész választott, nemcsak a mélység érzetét kelti, hanem ennek köszönhetően a szelíd napfény még vonzóbbá válik, amelyben az ellenkező part fürödik.
A kép légköre megőrzi lágyságát és átláthatóságát minden természetes változás mellett. Különös figyelmet szentelnek az égnek. Az ég, a bankok és a folyó szakaszos ecsetvonásokból szövött. Átadják a vizek ragyogó ragyogását, a levegő rezgését, azt a csodálatos szerves ritmust, amely aláveti a természetet.
Az impresszionisták közül sok csak a halál után sok évvel híressé vált. Egy évvel Sisley halála után, aki napjait szélsőséges szegénységben fejezte be, műveit mesés áron adták el.