A munka írásakor Michelangelo da Caravaggio még mindig fiatal volt, és merész temperamentuma ellenére meglehetősen csendes életet élt pártfogója, Francesco Del Monte házában. A mûvész sorsa és szenvedélyeinek teljes drámai eseményei, a festmények világosságának és sötétségének küzdelme, amely erõsen befolyásolja az egész európai festményt, még nem jött el. Festményei továbbra is könnyűek és lírosak. Rendszerint zenélnek bennük, mint a bemutatott alkotásban, amelyben a virágzó ifjúság és a fenséges művészet összeolvad.
A zenész, a vászonra ülve, a hátához a nézőhöz, kinyitotta a kottát. A rajta egy felirat látható, amely pontosabban megmagyarázza, mi történik. Ez egy gyakori trükk Caravaggio alkotásaiban, de senki sem tudta elolvasni az írottat. A háttérben kürttel küzdő fiú a művész legkorábbi önarcképét képezi, aki többször ábrázolja magát festményein, és ez az utolsó Caravaggio önarckép, amelyben derűsen látjuk.
A “Zenészek” – ben még mindig hallható a reneszánsz lélegzete. A mű sűrű és összetett összetételében, a csavart ruhadarabokban és drapériákban azonban a barokk művészetet megkülönböztető feszültség és enyhe ideges remegés érezhető.