Az Arles körüli gabonamezők Van Gogh számára végtelen inspirációt jelentettek. Ő ábrázolta őket az év különböző időszakaiban és különböző körülmények között. A vászonján lévő mezők üresek voltak, vagy parasztok dolgoztak rajtuk. A művész rajzolhatta hatalmas kiterjedéseit vagy külön sarkait, és egy apró részletre tudott koncentrálni.
Ebben az 1888-as tájképben Van Gogh több füle ábrázolta még érlelt búzát. A kép kompozíciója nyitott, a háttérben széles láthatáron láthatjuk a horizontot. A fák beleolvadnak a kék égbe, ami könnyű és levegőssé teszi a tájat. A mező lédús, barna-piros és okker virággal van írva. A föld írásakor Van Gogh a pointillizmus technikáját alkalmazta, hogy megmutassa a tiszta árnyalatainak teljes változatát.
A vászon fő “hősei” több vékony zöld spikelet az előtérben. Van Gogh ábrázolja vékony leveleiket és száruikat gyors, pontos vonásokkal. Az ég zöldje tükrözi a zöldet, és a vékony szárok a fény által elárasztott mező hátterében emelkednek. Rajzolva a füleit, úgy látszik, hogy Van Gogh minden részlet és minden apró fűszál végtelen szépségét meg akarja mutatni. A képet nézve a néző önkéntelenül megérti, hogy a természetben nincs olyan dolog, amely nem érdemel emberi figyelmet.