Rene Magritte, a belga szürrealista festményeiben képes a hétköznapi tárgyakat a pszichológia szintjén összeegyeztethetetlen paradox jelenségekkel kombinálni. Sőt, minden munkájába filozófiai jelentést fektetett be, amelyet nem lehetett azonnal megfejteni. A “A gyilkosság fenyegetése” festményt a művész munkája során számos magazinban festették, amelyre saját egyedi rajzokat készített.
Ezúttal a művészkritikusok az “igaz Magritte” megjelenésének idejét nevezik, amikor munkájában maga a művész alapvető technikáit, ötleteit és stílusát fejlesztették ki. A “gyilkosság fenyegetése” rejtélyekkel teli kép. Elmondható, hogy ez egy egész komédiadetektív történet. A kép több karakterét különféleképpen lehet értelmezni.
A kép középső részében egy meggyilkolt fejű gyilkosság áldozata van, amelyet megerőszakoltak, mert nincs ruha. Megverték, amint azt az orrból származó vér bizonyítja, és korábban egy törülközővel megfojtották, amelyet a gyilkos a meggyilkolt személy nyakára hagyott. Nagyon kegyetlen gyilkosság. De ki csinálta? Magritte lehetőséget ad nekünk ennek a rejtvénynek a megoldására. A szobába vezető úton az állítólagos gyilkosok a falak mögött rejtőznek. Bár ezeknek a karaktereknek a klubja és a háló valószínűleg az emberrablás, mint a gyilkosság eszköze. Az áldozattól távol van nyomozó, vagy talán egyáltalán nem nyomozó, hanem egy gyilkos, aki nem tudta elhagyni az esemény helyszínét. Az ablakon kívül három tanú áll, vagy ismét elrejti a gyilkosokat.
A képen látható arc nélküli karakter egy gramofon, olyan lemezzel, amelyen a veszélyt szintén fel lehet tüntetni. Minden szereplő, potenciális “gyanúsított” egy személyen. Ez az úgynevezett “Magritte ura”. Ez az abszurditás a művész fő feladata – elriasztani a nézőt. Ezenkívül a művész az idő múlásával játszik, miközben keveri a múlt jelenét és jövőjét a mise-en-jelenetében. Úgy tűnik, hogy ezek az idők perspektívába esnek, ami hangsúlyozza a gramofon baljósló csövét. És egy kis megjegyzés a romantikáról – az akció az ablakon kívül látható hegyekben zajlik.
A kép szürke színe elsősorban a cselekményt, annak abszurditását és a mű nehéz észlelését hangsúlyozza. De ez a Magritte zseni – rejtvény létrehozása, a néző összetévesztése és elgondolkodtatása.