Kuindzhi alkotása, amelyet néha “csendesnek” neveztek, az 1880-as évekre esett, és azt a művész lenyűgöző leleteit jellemezte, aki a legmagasabb szinten látványos dekorációs technikákat tanult. Ez volt a legszembetűnőbb a téli tájakban, és az eredmények csúcspontja a “Holdfény foltok az erdőben” vászon volt.
Megpróbálva mélyebben átjutni a világ titkaiba, úgy tűnik, hogy Kuindzhi a “szélsőséges vonalat” keresi, egyfajta maximális holdfényt, amelyet munkáival elérhet. A fény “növekedése” növekedésével párhuzamosan a művész nem felejti el a romantikus kifejezést sem, ennek fényes sziluettjét használva, és szintén jelentősen megnehezítve a kontúrt.
Kuindzhi téli erdője vonzó, lenyűgöző, mesésnek tűnik, a gyermekkorból ismerős, de kissé elfeledett. Ugyanakkor nemcsak a “natív” hold fénye van jelen; rajta kívül a táj varázsát fokozza a titokzatos kozmikus forrásból származó sugárzás. E két világ tűzje, amelyek szervesen kiegészítik és megerősítik egymást, bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a művész meghódította egy új kreatív csúcsot.