A mágusok imádását 1573-ban festették, mint oltárkompozíciót a velencei San Silvestro templom számára. Ebben már látható minden, amit Veronese érett mesterként elért. Itt egy gyönyörűen írt, levegővel töltött táj látható.
A kiságy részeivel, amelyben Krisztus született, az ősi építészet elemei boltívekkel, korlátokkal és fővárosokkal váratlanul harmonikusak. A mennyből ezen a térben áthatoló fénysugár megmutatja az emberek és állatok tömegéből egy fiatal Isten Anya alakját, az ölében egy csecsemőt. Egy vörös öreg férfi felé hajolt, látszólag ez Szent József. Egy fiatal pásztor kutyát tart, érdeklődéssel figyeli a történést. Mária másik oldalán térdelt mágusok, akik ajándékokkal jöttek az újonnan született Megváltóhoz. A háttérben tömeg sokszínű retinue.
A művész nagy gondot fordított arra, hogy megmutassa, mennyire luxus ruháik, különösen Belshazzar, aki Mary előtt térdelt. A meleg és hideg tónusok eltérése miatt a művész erős színhatást ér el, ami a vászon fényesen dekoratívvá teszi. Az evangéliumi vagy bibliai témákban Veronese, Velence kedvence, kortársait írja – arcokat, ruháikat és még gesztusaikat is. Festményei teljesebbek, mint Titian alkotásai, megfeleltek a hétköznapi velenceiek ízlésének.
Festőként szinte alacsonyabbrendű a nagymesternél, feltűnő képességében, hogy minden egyes részletet alárendeljen a vászon általános elképzelésének. Munkáiban azonban kevesebb, mint az élet sorsának filozófiai tükröződése, amely Titian festményein ragadtat bennünket.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)