Mantegna munkája valójában egy hatalmas reneszánsz mester Észak-Olaszországban.
Mantegna a keresztény történelem eseményeit nagyon közelinek tekinti, ezért a képén sok élő részlet található – József dobozos pózában, a távolból érkező pásztorok kopott ruháin, ezen emberek közönségén. Ugyanakkor a felnőtt résztvevőket a jelenetben ábrázolva a művész kissé megváltoztatta a szokásos emberi arányokat, így a karakterek példátlanul nagy növekedést mutattak. A főszereplők közel állnak a nézőhöz, míg a táj drámai távolságba megy, ami hangsúlyozza az egész jelenet ünnepségét.
A táj köves, köves tájjával, amely megkülönbözteti sok Mantegna festményét, megerősíti a vászon erejének benyomását. Az istentiszteleti hely a hegyi fennsíkra emlékeztető peronon bontakozik ki, a távolságban szikla látható, jobb oldalon egy kissé benőtt ágakkal ellátott fűrészfa, egy szinte növényzet nélküli hegy, és csak a távolban egy zöldellő domb látható. Mantegna festménye világos és száraz, mintha forró szél borította volna, és a levegő olyan tiszta, hogy a legkisebb részletek a távolból is láthatóak.
A művész szent története átalakítja a földet, mintha emlékezteti, hogy Krisztus eljövetele után megváltozott a világ egész arca, és az ember nem élhet úgy, mint korábban: erősebbé kell válnia. Meglepő, hogy egy ilyen benyomást egy nagyon kicsi, mint Mantegna festőállványműve, sok kép készít, nem ok nélkül, monumentális festőként vált híressé.