A Gauguin második tahiti korszaka nagyon gyümölcsöző lett. A szerző gyűjteménye számos forró, élettel és pozitív művel – Tahiti lelkipásztorként – megjelent. A “tahiti élet jelenete” olyan munka, amelynek témája a művészettörténészek a mitológiai műfajhoz kapcsolódik. Egy átlagos ember számára nehéz megítélni ennek a cselekménynek a mesés jellegét, Óceánia történelmi tényekkel kapcsolatos mítoszok tudatlansága miatt. Néha erre egyáltalán nincs szükség. Végül is a festés céljainak nem mindig kell meghatározott altextet kell tartalmaznia. Elegendő egy szép vászon írása, és ez népszerűvé válik.
A bemutatott kép témája azonban a szigetlakók eredetiségét tükrözi, különösen viselkedésüket, ruhájukat és az éjszakai természet táját. A korabeli festményekkel ellentétben ezt különbözik a történések bizonyos zavarától, a sötét palettától és a szorongástól. A “Jelenetet” a száraz írás technikájában hajtják végre, és a száraz írás freskójára hasonlít. A széleket annyira felülírják, hogy a vászon textúrája kijutjon, feltárva a szálak szövésének mintáját. A háttérben lévő lila folt furcsának tűnik, mondhatjuk, felesleges.
Felmerül az a gondolat, hogy Gauguin egyszerűen csak a sikertelen területre festette. Egy karakter megjelent a műben – egy ember, máris figyelemre méltó. A törzs előrehajol, mintha a hős futásra készülne. A telek zavaró hangulatban van, ide tartoznak mind a külső megfigyelők, mind a tenyészlovas lovasa, még az előtérben lévő feszültség alatt álló kutya is vár valami szörnyűt az éjszaka pusztájából. Az a tény, hogy Gauguin éjszakát ábrázolt, az égkék jelzi – unalmas, telített és sűrű. Egy hold nélküli ég lóg nehéz síkkal tehetetlen hősök felett. Mellesleg az emberek szétszóródása a vászonon kiegyensúlyozatlanságot okoz a kompozícióban.
Itt nincs egységes részlet, a szerző elfelejtett valamit, a jelenetet külön jelenetekre szakította. Ezen a képen van még egy árnyalattal jellemezhető Gauguin festménye – a látszólag terjedelmes részletek síkképernyője, valamint az árnyékok hiánya, amelyeket a karakternek meg kellene vetnie. A festési technikák ilyen hiánya kisváros jellegűvé teszi a képet. Ez azonban Gauguin írási stílusa, kitalálható, és jellemzi identitását.