Renoir-t megkülönböztette állandósága kedvenc helyeinek és tájainak. Az egyik ilyen hely volt a House Furnes családi étterem, ahol a festő szeretett volna lenni. Itt portrék sorozatát festették: “Evező reggeli” és “Két nővér”.
A képnek kettős neve van: “Két nővér” és a “A teraszon”, és tisztességesen érdemes megjegyezni, hogy ezeknek a neveknek pontosan ilyennek kell lenniük. Az első nevet a festménynek maga Renoir kapta, amikor elkészítette a munkát, a második, a “Teraszon” elnevezést pedig a vászonra találta ki az első tulajdonos, Paul Duran-Ruelle, a francia impresszionisták gyűjtője és védőszentje.
A háttérben a mester a Furnes-ház festői teraszát választotta, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Szajna felé. A korlát mentén Renoir két nővért ábrázolt. A művész a természetből írt, és ma már biztosan ismert, hogy az életben két modell nem volt rokon. Az idősebb nővére szerepét Jeanne Darlo, a jövő színésznő vette át, aki csak 18 éves és még mindig messze van a hírnevetől. Később csillaga nem fog sokáig égni, hanem fényesen a Comedy-Francaise égében, sőt később tartott csokoládégyártóvá válik, soha nem fog feleségül venni. A kicsi lány nevét, a húgát, valamint az egyéb információkat nem őrzik meg.
Renoir 4 hónapot töltött a mű létrehozásával. Ismert, hogy egy évvel korábban a festő már megpróbálta ábrázolni a lányt ugyanabban a tájban, ám a modellnek nem volt varázsa, bár nagyon csinos és törékeny volt. Egy évvel később Renoir úgy döntött, hogy megpróbálja újra, bonyolítja a kompozíciót és a telek – most ez egy kettős portré, ahol a táj fontos helyet foglal el. Megmaradnak a művésznek a Dure kritikusnak küldött levelei, amelyekben panaszkodik, hogy virágokkal és fákkal küzd, nők és gyermekek portréjával, új munkájáról beszélve.
Valójában a képet tekintve csak meglepődhet, hogy a részletek mennyire átgondolták a mű művészi területén. A kép főszereplője nem a nővérek, hanem a fény. A virágzó fák színében játszó fény visszatükröződik a folyó vízfelszínén. A nyuszi a nővérek legidősebb kalapján ugrik, és megvilágítja a hősnők arcának lágy, csodálatos vonásait. Ennek a fénynek köszönhetően a teljes kép tele van élénk színekkel és “lélegzik” vidámsággal.
Munkája alkotásakor, mint minden más, a mester elsősorban a festészetre, nem pedig a tartalom megbízhatóságára összpontosított. A szín, a fény, a harmónia volt a fő alkotóelemek, ezért a nővérek térdén lévő szálgolyóval ellátott kosár annyira organikusnak tűnik, bár ez az elem a logó tartalmában logikátlan, mintha a lányokat elfognák a belső részben.
Egy csodálatos vászon három híres gyűjtő – Duran-Ruel, Efrussi, Coburn – kezében volt, egészen addig, amíg azt el nem hagyták a Chicagói Művészeti Intézet utolsó részévé.