A Valiant hajó utolsó útja – William Turner

A Valiant hajó utolsó útja   William Turner

A lángoló napnyugtakor ég hátterében a Trafalgar csata veteránjait látjuk, a “Brave” csatahajót. Egy gőz vontatóhajó húzza egy régi hajót a Temze-on egy dokkba, ahol azt hulladékká alakítják. Ezt a 1839-ben a Királyi Akadémián kiállított képet azonnal “korunk legnagyobb mesterének legcsodálatosabb művé” nyilvánították. Turner nagyon szerette ezt a képet, “kedvesemnek” nevezte, és nem volt hajlandó eladni.

Nem valószínű, hogy őt egy természetből származó művész festette. A régi hajó költői és szomorú képe, amely utoljára utazott, valószínűleg a művész képzeletéből született. Ez a kép az öregedő művész számára nemcsak a vitorlás hajók elmúlt korszakának szívszívó jelképe volt, hanem a földi élet halandóságának általános emlékeztetője is.

Élete második felében Turner szenvedélyesen kutatta a szín és a világítás hatásait. Először is a napnyugta és a napkelte érdekli, amikor ezek a hatások a legmeglepőbb módon mutatkoznak meg. A vászon “A” Valiant “hajó utolsó útjakor a naplemente a kép teljes felső részét elfoglalja, elegáns hangot adva.

A vászon legfontosabb elemének – a fénynek – van a legnagyobb fizikai sűrűsége. Turner néha palettakést használt, de ebben a munkában a felhők sárga és piros színét az impasto technikával kefével alkalmazták. A maximális kontraszt elérése érdekében a művész kobalt-kék eget festett a láthatáron folyékony hígított olajfestékréteggel.

Turner szenvedélye a sárga fény iránt legendássá vált. Ő volt az első művészek, akik olyan citrom-sárga festéket használtak, amely az idő múlásával nem halványul el. Egy másik szín, amellyel Turner írta a naplementét, a skarlátjodid. Ez a pigment, amelyet 1812-ben a híres Humphrey Davy vegyész nyert, kevésbé ellenálló. A segítségével kapott rózsaszín árnyalatai régóta elveszítették fényét és sűrűségét. A sötétvörös árnyalatú vízszintes csíkokat hagyományosabb cinnariban írják.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)