Az 1610-es években, a tábla hátoldalán található régi felirat alapján, az Orleans-gyűjteményben volt. 1968-ban mutatták be a “XV-XVIII. Századok velencei festménye” Varsóban, Prágában, Drezdában és Budapesten. Szent Katalin nyugodt, átgondolt pózban áll, bal kezében pálmaágot tart, mögötte jelzi a mártíristáját, a jobb oldalon egy könyv, amely a keresztény elképzelések győzelmét jelképezi a pogány tanítások felett.
Az előtérben fekszik a kerék – halálának eszköze. E kis festmény háttere azt jelzi, hogy ezt a gondosan festett festményt alaposan átgondolták és érezték. Megmutatja Cima da Conegliano hatását, különös tekintettel a kódokhoz készített illusztrációk évszakaira.
A kép monoton színe azt jelzi, hogy a velencei festményt a tonális festés technikája gazdagította. A táj bal oldalán, a háttérben a kerttel ellátott falusi házak vannak, egy kúton fehér kendővel szárító kút található. Jobb oldalon két harcos található. A kép szerzője, Marco Bazaiti, valószínűleg született görög, Alvize Vivarini-nál tanulmányozta, akinek a törekvései megfigyelhetők, bizonyos mértékben ellentétben a Bellini stílusával.
A képben található Szent Katalin figura nagy plaszticitással jellemezhető, benne érezhető Antonello da Messina Vivarini-on keresztül közvetített hatása is. Ez a festmény Bazaiti legkorábbi műveihez tartozik. Később a mester Bellini teljes befolyása alatt áll.