Krisztus gyászja – Marco Marziale

Krisztus gyászja   Marco Marziale

Bemutatja Petrovics Elek 1914-ben; korábban a Bertini milánói ülésén, később a Crespi ülésén volt. Mint egyes adatok azt mutatják, Marciale már hosszú ideje szorosan kapcsolódik Bellini műhelyéhez, ám stílusában sokkal kevésbé érzi magát, mint a Bellini többi tanulójának stílusában. Több mint tíz Marciale-művet őriztek meg, és körültekintően mérlegelve különféle hatásokat észlelhet rájuk. Miután Martiale függetlenné vált, Bellini befolyása azonnal eltűnt.

Az 1495-ben írt Madonnában a Marciale stílusa már megközelíti az Alvise Vivarini stílusát. Talán jól ismerte Piero della Francesca és az umbriai mesterek, mint például Perugino, Pinturicchio, Signorelli műveit. Az itt bemutatott kép kifejezett realizmusában elsősorban a Piero della Francesca durva képeinek hatása látható. Körülbelül 1500 körül Martial Cremonában dolgozott, és súlyosan érintette a Lombard, elsősorban a milánói művészet.

Természetesen a harcművészet azon részének legfigyelemreméltóbb alkotása, amelyről ismertünk, a “körülmetélés” festmény, amely a San Silvestro krónikus templomának fő oltáráról származik. Ez a fő mű, amelyet a lombard szellemben is írtak. Ettől az időtől kezdve az északi művészet elemei megjelennek Martial alkotásaiban, utóbbi munkáiban egyértelműen látható Dürer közvetlen befolyása. A Martial budapesti festménye, amely az egyik legfontosabb munkája, Marche, Umbria és Milánó megye stílusának elemeit ötvözi.

A szakértők szerint ezt a képet befolyásolta az elveszett Lombard-kép, amelynek egyik verziója Luini munkájának “siralma”, a milánói San Giorgio al Palazzo templomban található. Martziale és Luini festményeinek sok közös vonása van: például egy férfi svájcisapka, a kereszt lábánál állva, egy anya és gyermeke a karjában, egy öreg, könnyet törölve. A donor nő képe, amely Krisztus keze támogatja, nagyon közel áll az Ambrogio de Predis milánói profilképeihez.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)