1870-ben az Esterhazy gyűjteményből szerezték be. Marquezi eklektikus volt. Műveiben érezhető Francesco Franchi, Marco Palmezzano és Raphael befolyása. Egy másik Cotignolles-művész, Francesco Zaganelli, aki szereti a drapériák dekoratív hatását, volt a legnagyobb befolyással rá. Zaganelli egyik munkája – az oltárfestmény töredéke – a budapesti Szépművészeti Múzeumban található. Marquezi számos városban dolgozott Bologna, Rimini, Romagna, Róma és Nápoly városaiban.
Marquezi munkájának eklektikája eredményeként nehéz munkáit időrendi sorrendbe rendezni. Csak azt lehet megállapítani, hogy későbbi munkáiban Raphael és az umbriai mesterek befolyása erősebb. A budapesti táblán néhány részlet, elsősorban a haj képe, emlékeztet Francesco Zaganellire. Marquezi egy másik munkája nagyon hasonló ehhez a képhez – a “Krisztus a keresztben” – található a Louvre-ban és 1520-ra kelt. A budapesti festményt valószínűleg ugyanabban az időben festették.
Hasonló kompozíciók ismétlődnek a Romagna iskolába tartozó művészek körében. Első kompozíciót Giovanni Bellini készítette egy hasonló témájú képében, amelyet 1475-1480-ban írt a pesaroi San Francesco-templom oltárának lépcsőjén. De míg Bellini kompozíciója, amelyet alulról néz ki a közönség, mély drámai benyomást kelt, Marquezi képe, bár bizonyos keserű együttérzést mutat, lényegében nem hozza meg a megfelelő hatást, nem ragadja meg a nézőt.
Nicodemus hatalmas tornyosító alakja Bellini itt készített festményében elveszik a kompozícióban. A háttérbeli táj, amely Bellini-nál semleges volt, nem volt egyértelmű, a Marquesi festményben a természet részletes, túl részletesebb ábrázolása eredményeként elvonja a figyelmet, elnyeli a kontúrokat, és az monumentális formák kifejezőképessége jelentősen gyengül, elveszik.
A többi számos variációban, amelyek megismételik Bellini kompozícióját, nincs olyan perspektivikus kép is, amelyet úgy alakítottak volna ki, hogy a képet alulról lehessen megnézni, ami lenyűgözővé tenné; nyilvánvalóan mindannyian írták azzal a elvárással, hogy alacsonyan helyezkedjenek el. Aláírja a budapesti festményt, amely egy papírlapra, az úgynevezett “kartellino” – ra, a bal alsó sarokban található: Jieronimus De Marehesys De Cotignola Faclebat.