Rembrandt van Rijn, a holland művész festménye “Arisztotelész Homer mellszoborral”. A kép mérete 144 x 137 cm, olaj, vászon. A világképének átalakításánál 1649 után Rembrandt elérte a képek legnagyobb pompáját és mélységét festményein, miközben a művész személyes élete és története átfogó összekapcsolódásban is megmutatkozik.
Ugyanakkor – 1648 és 1651 között – Hollandiában határozott fordulás történik a hatalmas vágytól az erõk konszolidációja és a meghódított megõrzése felé.
Megfelelő változások történnek a holland társadalomban is: itt erősödik az osztályellenállás; a virágzó betörés arisztokratizációja egyre növekszik. Rembrandt, kombinálva a kritikus józanságot, a holland forradalom korai szakaszának demokratikus tudatát a teljesen anti-dogmatikus protestáns kereszténység erkölcsi patózsájával és végül saját tapasztalatainak szkeptikus emberiségével, egyre inkább összeegyeztethetetlen ellentmondásba kerül a holland társadalom hivatalos fejlődése szempontjából.
Rembrandt minden egyes műben, függetlenül attól, hogy a többé-kevésbé jelentős közvélemény-elismerést élvez, az idővel és a társadalommal ellentétes képet alkot, amelynek allegorikus jelentése nem a múlthoz kapcsolódik, hanem az élet megerősítő módon a jövő felé irányul.
A mély ellentmondásokba merülő, a gyengeségekbe, jelentőségű, szegénységbe, veszteségbe beleágyazódó, de az emberiség szeretetébe, nagyságába és erősségébe öntött gondolat ezen évtized történelmi festményein mutatkozik meg: Bathsheba, “Ábrahám áldozata” gravírozással, “Péter apostol lemondásáról”. , valamint az egyes figurák többértékű képein, a “Az ember az arany sisakban” és az “Arisztotelész a Homer mellszoborban” festményektől az apostolok és az evangélikusok képeihez.