A “Átmeneti pillanat” festmény hihetetlen előadása Dali szürrealista ecsetéhez tartozik. 1934-ben írták, a művész hírnevének csúcsán. A kép narratívája, mint mindig, nem tartozik a józanság alá és elég bonyolult.
Sikertelen lesz az a kísérlet, hogy adaptálják a “Pillanat” jelentését olvasáshoz, például táj vagy portré. Tehát az, amit a szerző mondani akart, rejtély marad, és helyet ad saját képzeletéhez. A mi fantáziád veled. A narratívát felhívhatja a kép nevére. “Átmeneti” – melyik? Talán az, amelyet Dali egy fehér nő képén mutatott fel, vagy talán a szerző szem előtt tartotta a homokon keresztül a városba irányuló globális vándorlást. Abban a városban, amelyben a fárasztó a háttérben fut. A második lehetőség természetesen költői és mély jelentéssel bír.
A cselekmény helyét Dali feltette a saját tapasztalatait és gondolatait. Gondolatai a saját menedék örök keresésére irányulnak – gondolatok, a test és a lélek számára. Élőhelyének területe sivatag, horizont, elérhetetlen mérföld. Dali igyekszik elérni a város kényelmét és melegségét. Sima utazását megsérti egy keresztben járó nő. Mivel 1934 a Galvadával, Salvador régóta szeretőjével való kapcsolatfelvétel dátuma, a szerző átmásolhatja imázsát a műben.
A megjelenése okozta változásokat a mű természetében, női képeket adva a Gálának. A fikció és a valóság szimbiózisa a metaforákkal telített alkotást hozta életre. A képen sok levegő és tér van. A gomolyfelhők bonyolult festményekhez és metamorfózisokhoz vezetnek, és különös átmenetet teremtenek az egyik képről a másikra.
A mű színe meleg. Dali levele sima, nyugodt, szorgalmas. Figyelmet fordított az árnyék és a fény kontrasztjaira, ezáltal a részleteket megkapva a szükséges hangerővel. A művész, mint általában, a fény fontosságát kívánja közvetíteni tájain. Hosszú fekete árnyékokat ír, és a fő háttér nagyon élénk színekkel és rengeteg fehér színnel jelenik meg. Az árnyék iránya meghatározza a mozgás és irány dinamikáját.
A távozó világítás nem tükröződik a képen, de megtapasztalja a mindennapi élet és a hibernáció közötti átmenet pillanatát is. Nyilvánvalóan ott van valahol, amelyről fényes vakító fény és ugyanazon furcsa foltok kiabálnak, amelyek tárgyakat dobnak a síkba.