Az élet fája – Gustav Klimt

Az élet fája   Gustav Klimt

Az élet fája. Vázlat a stockle fagyasztására. Kb. 1905-1909 Ez az ismeretek fája, amelyre az Apokalipszisben hivatkoznak, az Aranykor szimbólumára, kihívást jelent a fekete madárnak – a halál szimbólumának: így értette az életciklusot mind Klimt, mind Freud.

Milyen kellemetlenül meglepett és még megdöbbentő volt a klasszikusokban is tanult “tiszta művészet” rajongója, aki megszokta a szigorú műfajrendszert, amikor emberek, állatok és tájak helyett portrék és csendéletek helyett a művészek geometriai alakzatok vagy vonalak kombinációját kezdték kínálni, élénk színű foltokkal. “Mint, és ez egy kép?!” – kérdezte felháborodva néhány kifinomult esztétika. Maguk a modernisták saját innovációjuk igazolásaként és magyarázataként egész elméleti munkákat írtak, de valószínűleg csak most nem sokkal sikerrel jártak – különben is, adjunk a nyilvánosság számára valami érthető és hagyományos dolgot.

Az osztrák modernizmus egyik alapítója, honfitársa és a hírhedt pszichiáter Z. Freud ötleteinek népszerűsítése Gustav Klimt volt. Folyékonyan tudta megírni az írást, de soha nem vezetett bele semmiféle feltételes keretbe.

Híres életfája utal ránk az egyik apokaliptikus bibliai mítoszra. A mítosz értelmezését díszítő keretben mutatjuk be. A fa természetesen sok nehézség nélkül kitalálható – elvégre közvetlenül a közepén festették. Mindegyik sajátos, kövekkel övezett ösvényből áll. Nos, az “élet útja”, az “élet út” stabil kifejezések. Az egyik ágpályán fekete madár ül.

A fekete a veszély és a halál színe. Tehát szimbolikusan a művész mindazon szerves, természetes, örök konfrontációt közvetítette, amely minden ember lelkében sötét, komor kezdettel él.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)