Frederick, a legtöbb némethez hasonlóan, rendkívül elégedetlen volt Németország Napóleoni csapata általi megszállása ellen. A művész hazafiságát különféle módon fejezte ki. Például festményeinek karaktereit német nemzeti jelmezekbe öltöztette – mint például a 1821-1919-es fehér sziklák a Rügen-en és a Moonrise a tenger felett. Ha a napóleoni háborúk közepén a nemzeti jelmezekbe öltözött figurák a művész francia-ellenes hangulatát tükrözték, akkor később a szülőföld felszabadításának szimbólumává váltak. Az ilyen szimbólumok egy ideje nagyon népszerűek voltak, ám a háborúk vége után hamarosan egyre inkább irritációt okoztak a hivatalos hatóságok körében.
A felszabadítási háború idején a Frederick számára hagyományos vallási szimbólumok is kifejezetten politikai színezetet kaptak. A fenyők és fenyők már nem jelennek meg festményein általánosított keresztény szimbólumokként, és a nemzeti felszabadulás reményének szimbólumaiivá válnak.
Az 1814-es “Erdei út” festményben egy sűrű erdőben elveszett francia katona látható; az előtérben egy tuskón ül a varjú – a küszöbön álló halál szimbóluma, amely egy meg nem hívott vendégre vár. Frederick elesett német katonák sírjait is írta. Például az 1812-es “Az ősi hősök sírja” című munkában két francia katonát ábrázolt, akik félelmetesen álltak a német hazafiak sírkövein.