Rembrandt van Rijn, a holland festőművész festménye “Belshazzar ünnepe”. A kép mérete 168 x 209 cm, olaj, vászon. A bibliai szövegekben Belsassar volt Babilon utolsó királya, Babilon bukása az ő nevével társult. A főváros Cyrus ostromának ellenére a király és az összes lakos, mivel gazdag ételekkel rendelkeznek, habozás nélkül élvezhette az élet örömeit. Egy kisebb ünnep alkalmával Belshazzar csodálatos ünnepet rendezett, amelyre akár ezer nemesi és udvarlót is meghívtak.
A babilón hódítók által többek között meghódított népek közül választott értékes edények és Jeruzsálem templomának drága edényei szolgáltak asztali tálakként. Ugyanakkor az ókori pogányok hagyománya szerint dicsõítették a babilóniai isteneket, akik korábban gyõztek voltak, és ezért még most is gyõztesek, annak ellenére, hogy Kyrus és titkos szövetségesei, a zsidók minden erõfeszítést megtesznek Jehovájukkal. De most, az ünnep közepén, egy emberi kéz jelent meg a falon, és lassan kezdett írni néhány szót. Látva a nőt, “a király megváltozott az arcán, gondolatai összekeveredtek, ágyék gyengébb lett, és térdét rémülettel verte egymás ellen.”
A hívott bölcsek nem tudták olvasni és tisztázni a feliratot. Aztán a cárina tanácsára felhívták az idős Daniel prófétát, aki többször is, még Nebukadnezzár alatt is rendkívüli bölcsességet mutatott, és valóban elolvasta a feliratot, amely az arám nyelven röviden így szól: “Mene, áramlott, uparsin”. Ez azt jelentette: “Mena – Isten számolt be a királyságodról, és véget vet ennek; tekel – mérlegeltek és nagyon könnyednek találsz; uparsin – a királyságod meg van osztva, és a médek és a perzsa számára adják.” – Aznap este – folytatja a bibliai narratívum – Belshazzárt, a káldeusok királyát megölték. Rembrandt amszterdami munkája egyre bővülő univerzális tartalmat vesz fel. Számos megrendelést kap a festési műfajok sokféle változatához.
Történelmi festőként Rembrandt 1632 és 1639 között dolgozott Frederick Hendrick herceg állományának megállásáért, a szenvedély öt képének ciklusán keresztül. Ennek a ciklusnak az első munkájában a flamand Rubens barokk-katolikus patoszát egyértelműen szembeállítja Rembrandt könyörtelen meztelen realizmusa, például a “Irgalmas szamaritánus” metszet. A feltétel nélküliség mindig ellenzi a jó ízlés udvariasságát, ugyanúgy, mint a fiatal Rembrandt van Rijn, akit megdöbbent a környező polgári valóság ellentmondásai, a hatalmi harc és az ingatag katonai siker által definiált világ ellentmondásai, megpróbálja előítélet nélkül és ábrás formában kifejezni az élő valóságot. .
(1 votes, average: 5,00 out of 5)