Brook – Vincent Van Gogh

Brook   Vincent Van Gogh

Ez az egyik Auvers sur Oise-ban festett táj. Miután odament a Saint-Remy kórházban végzett kezelés után, a művész teljes mértékben a festészetre szentelte magát. A tágas, nyílt tereket és a kis hangulatos természetes sarkokat, a falu és a zöld vidéki kertek kilátásait rajzolva a művész egyfajta menedéket talált a természettel kapcsolatos szem előtt tartásával kapcsolatos problémáitól, szinte torzítás nélkül és az emberi civilizáció érintetlen részét képezve.

A természet mindig Van Gogh számára volt a legjobb “beszélgetőpartner”, ám a művész nem örökölte a vágyát, hogy fotószerűen pontosan ábrázolja. Van Gogh tájai akut szubjektív, személyes élményeiket fejezik ki, néha a csúcspontjukat. Ennek egyik példája ez a munka.

Ha elvetjük az érzelmi komponenst, láthatjuk a teljes dalszöveget. Egy kis patak folyik a távolba, és ott nád bozót, sűrű bokrok és fák veszik körül. De a színrendszer és a festői stílus riasztással és zavarral tölti ki a tájat. A fák éles ágai, mint a láng nyelvei, a sötét ég felé rohannak, amely sikító, sűrű kék ​​színével úgy tűnik, hogy összetöri. Ez az árnyék még vastagabbá válik, tükröződik a patak vízében, és egy feketéző fodrozódás megérinti.

A vastag sárga nád különböző irányokba csapódik, köztük egy keskeny út ment el. Úgy tűnik, hogy világít, de az égbolton nincs fény. A táj fenyegetővé, kényelmetlenné és zsúfolttá válik, ami közvetíti a szerző lelkiállapotát.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)