Auvers-ban Van Gogh számos tájat festett. Lenyűgözte a közelben szétszórt gabonapályák hatalmas kiterjedése. Ennek a korszaknak a munkáiban gyakran szokatlanul hosszúkás, 50×100 cm méretű mezőket ábrázol. A vászonok összetétele egyszerű, ám az ég és a föld rajta a legnagyobb kifejező képességgel vannak ábrázolva. A testvéreihez intézett levelekből világossá válik, hogy a festészet révén Van Gogh megpróbálta közvetíteni azokat az összetett érzéseket, amelyek életét ebben a nehéz időszakban terhelték.
A kép összetétele két vízszintes részből áll. Az egyenletes ritmus kifejezi a nyugodt hangulatot. Ugyanakkor a vastag hideg tónusok kombinációján alapuló kép színsémája a depresszió és a szomorúság árnyalatait idézi elő. A viharos égbolt, gazdag kék árnyalataival, erősen lóg a föld felett. Egyetlen tárgy és egyetlen alak sem sérti a kompozíció vízszintes jellegét, ami ezt a tágas, tágas tájat szokatlanul üresvá teszi.
A szomorúság és a depresszió mellett Van Gogh pozitív jelentést is adott az ilyen munkákban. Ugyanezen levelekből ismert, hogy végtelenül csodálta lelke gyógyító hatását, amely miatt a városi élet zajától távol maradt, egyedül a természettel.