A “Carpio grófnő portréja, Marquise de la Solana” a XVIII. Század 80-as évek elején készült. A női alakot a ruha sötét sziluettje világosabb háttérrel közvetíti, és egy vékony fehér kendő szinte légies környezetét veszi körül. Ezt az érzést hangsúlyozza egy puha, halvány rózsaszín orr is a nő sötét hajában. Arca nem túl szép, de vonzza a jelentőségét.
A határozott megjelenés, a szorosan megnyomott ajkak és a fej büszke illeszkedése a marquise némi arroganciáját és arroganciáját jelzi, bár a képen bizonyos bizonytalanság észlelése is hangzik. A portré kompozíciós megoldása rendkívül egyszerű.
A vászon közepén áll egy fekete öltözött női alak, amely lehetővé teszi mind a főszereplő tulajdonságainak, mind a megfoghatatlan árnyalatoknak a továbbadását, amelyeket egyetlen szavakkal sem lehet visszaadni, és amelyeket Goya annyira ügyesen tudott nekünk közvetíteni a női képeiben. A néző színskálájának minden külső visszatartása mellett a kép színteljes teltségének érzése nem hagyja el. Ezt a portrét 1952-ben szerezte be a Louvre-nak.