A nagy spanyol festő, Goya az egyik legjobb szerző a női portrékról. Teresa Louise de Sureda volt Goya Bartolome Sureda közeli barátjának felesége – festõ és litográfus, a madridi Királyi Porcelángyár igazgatója, aki elkezdi a Sevres porcelán elõállítását. A művész jól ismerte modelljét és karakterét.
A fiatal nő póza tele van az erős akaratú határozottsággal – a hát merev vonalával, a közvetlen pillantással és az ajkakkal, a jobb kezének gesztusával, az oltási impulzussal, hogy azonnal felkelj és távozzon. A hősnő tulajdonságait a mester kiválóan továbbítja. A mű színe a hangos, sűrű sötét árnyalatok kombinációján alapszik.
Teresa de Sureda ruhája majdnem összeolvad a háttérrel, világos kontrasztú folttal csak a szék sárga selyemhéja látható. A vászon szabadon, kissé általánosítva van írva, amely nem zavarja a modell reális értelmezését. Ha a korábbi portrékban a hősök jelmezei és kiegészítői fontos szerepet játszottak, akkor itt a művész nem rejti a részletek mögött ábrázolt lényegét és jellegét.