1899 április végén Van Gogh váratlanul úgy döntött, hogy egy pszichiátriai kórházba megy, ahol megengedte neki, hogy folytassa festési óráit.
A művész ebben az időben írta a híres ciprusfákat, amelyek annyira meghökkenték, hogy róluk beszélt: “… Gyönyörűek, mint egy egyiptomi obeliszk.” A zöld fa, különösen annak sötét koronájának megjelenítése, amelyet Van Gogh “Fekete folt egy napos tájban” hívott, a festő számára nehéz feladatnak bizonyult.
A ciprusok képében a művész ugyanazokat a művészi kifejezési eszközöket alkalmazta, mint általában az emberi alak reprodukciója. Egy ilyen lépés a ciprusok hangsúlyozása mellett alapvetően emberi tulajdonságokat is ad nekik. Úgy tűnik, hogy Van Gogh nagyon elégedett volt munkájával.
Theo testvére számára elküldött egyik levelében a következőképpen írta le: “A fák hatalmasak és hatalmasak. Az előtér szederbokrokkal és az aljnövényzettel nagyon alacsony. Mögöttük lila dombok, zöld-rózsaszín égbolt és hold látható.”