Eredeti technika és a színhez való különleges hozzáállás – ez különbözteti meg a Monticelli munkáját. Még anélkül is, hogy összetett háztartási telkekhez vagy tájhoz fordulna, lakonikus csendélet példájaként “lebonthatja” a mester technikáját. A “csokor virág” a módszer főbb jellemzőit tartalmazza – sötét háttér, a fő telek világos színe és a spontán technika.
A művész csak tiszta színeket használt, keverés nélkül, sima átmenetek létrehozása nélkül. Ugyanakkor tiszta, rövid szakításokkal, nagy mennyiségű festékkel alkalmazzák őket. Emiatt a kép látszik csillogni és csillogni. Nem meglepő, hogy technikáját drágakövekkel hasonlították össze, amelyek széttöredezettek és szétszórtak a vászonban.
Nagyon nehéz megfontolni, hogy milyen virágok vannak a vázában, azzal a különbséggel, hogy a narancssárga virágok többé-kevésbé világosak a körvonalakon. A többi csak kontrasztos színkombinációban kerül bemutatásra, ahonnan a vörös és a csillogó hófehér akcentus kivonásra kerül. A kép erős benyomást kelt – ez a ritka eset, amikor a mester szokatlan technikája egyedülálló dinamikát és sokféleséget vezetett be az unalmas statikus csendéletbe.
Sőt, a művész hű maradt – ami általában vonzza minket a virágcsokrokhoz, szakszerűen van nyomtatva a vászonra – a színek és azok kombinációjának szokatlan játék, egy csokorban keverve.
A kortársak elutasították Monticelli módszereit és módját, bár rajongói voltak. Van Gogh és Cezanne nagyon jóváhagyták a “preimpresionista” Monticelli munkáját.