A kép bonyolult és szeszélyes mind kompozíciós, mind a fény megvilágításának szempontjából. Látunk egy szobát egy nagy ablakokkal, kilátással a tengerre vagy a tóra. A víz felszíne egy hajóval, dombok a láthatáron. Az előtérben egy hatalmas, fából készült fotel található, amelyben a nézőnek hátat nyújtva a művész kefével a kezében ül.
Előtte áll egy festőállvány, de nem látjuk, mit festett: a festőállványt “a fény ellen” fordítják. Maga Dali alakja, bár az előtérben van, de a világítás mozgatórugói miatt esik a néző figyelmének középpontjába. Így a kompozíció logikai központja közepére és háttérre tolódik. A művész előtt, alacsony székben ül a Gála. Hátulról is látjuk. Tengerész blúzát viseli, kezét térdre hajtogatva. Az ablakon eső fény megvilágítja. A távoli falon egy tükör lóg egy hatalmas keretben, sötét fából. Amit ez tükrözi, a kompozíció fókuszpontja.
A tükör felülete a nézőnek a művész és a modell arcát mutatja. Látjuk, hogy a Gála nyakát több sor gyöngy díszíti. Arcának békés arckifejezését és intenzív figyelmét látjuk maga Dali arcán. Látjuk a festőállvány hátoldalát a léckeresztekkel. Sötét bútorfa, sötét sziluettek, könnyű ruhaszövet és kékes átlátszó fény a tengerparton – ezeknek a kontrasztoknak a varázsa vonzza a néző figyelmét, és a művész szeszélyes fantáziája irányítja ennek a figyelemnek a fókuszát.