Adolphe William Bouguereau festőként a francia tudományos iskolába tartozott. Minden munkája bibliai és mitológiai témákra fordult. Tolik figyelem Bouguereau megérdemelte Dante alkotásait, amelyek illusztrátora volt a mester. A bemutatott vászon egy példát mutat a művész kreativitására az Isteni Komédia cselekményén. A “Dante és Virgil a pokolban” nagyon komor, ám lenyűgözőnek tűnt az olajban lévő “komédia” nem kevésbé komor megjelenésének.
Ez a kép azokat a eseményeket tükrözi, amelyekben a pokol hetedik körében felborult a bûnösök tömege. Itt, tanár Virgil kíséretében, Dante a kör harmadik öve mentén mozog az istenkáromlók és erőszakosok örök kínzásain az istenség fölött, szomorúkat és zsarnokokat sikítva.
Egy darab a műből szörnyű és elnyomó. A művész előtérbe helyezte a bűnösöket, akik egymást megették. Szempontjuk szokatlan és gyönyörű; nem lehet elhinni, hogy ezekben a testekben gúnyok találhatók. Bouguereau ábrázolta az emberi érzelmeket dinamikában, gyönyörű anatómiában és arckifejezésekben. A hibakeresés mechanizmusa – technika – tapasztalat – képzelet – megmutatta a világnak, hogy mi vonzza a pokoli sötétség lényegét és a bűnös lelkek vegetációját a vászonra.
Mint az Alighieri világ antológiájában és a művész vászonján, a szomorú utazás hősei – Dante és Virgil – kívülállókká váltak. Bouguereau az erőszak mögött helyezte őket. A pár birtokában lévő érzelmek nyugodtan csodálkoznak. És Dante babérkoszorúja, ruhái és társa fényes öltözetei mind a földi világból készültek, tiszta és ellentétben álltak a pokol iszapjával.
Annak érdekében, hogy a telek “pokolias” hangulatot adjon, a szerző egy szürke démont írt vörös fényben. Amellett, hogy egymás hőseit tépte, Adolphe Bouguereau meztelen emberek tömegét csapta be a testükbe, és elmenekülni reménykedve. A “Dante és Virgil a pokolban” című mű a szalonakadémia hagyománya szerint készült.
Bouguereau levelet nem különbözteti meg különös árnyalatok, ellentétben a kiválasztott témákkal. Technikája nagyon nyitott és érthető. A szín, mint egy komor narratívához illeszkedik, a néma színekre, a vérvörös alapra és a faszén-koromra összpontosít. Szörnyű, de nagyszabású munka.