Diana és Ámor – Pompeo Batoni

Diana és Ámor   Pompeo Batoni

Pompeo Batoni olasz festőművész festménye “Diana és Ámor”. A kép mérete 84 x 120 cm, olaj, vászon. Pompeo Batoni művész érett időszakának mitológiai témáinak egyik legjobb festménye “Artemis és Eros” néven is ismert. Diana, a római mitológiában a hold istennője, a vegetáció és a nők védőszentje szülésben. Kr. E. 5. századtól a görög Artemissel és Hekate-kel azonosították. Dianát Trivianak is hívták – három út istennője. Ezt a nevet a hármas hatalom jeleként értelmezték: a mennyben, a földön és a föld alatt.

Rómában Diana kultuszát nem olasznak tekintették, és szinte nem volt széles körben elterjedt a patrikusi körökben, ám népszerű volt a Diana templomában mentelmi jogú rabszolgák körében. A Diana temploma a latinok, plebedek és rabszolgák kedvelt helyévé vált, akik Rómába költöztek. A templom megalapításának évfordulóját rabszolgák fesztiválának tartották. Ezért Dianát az alsóbb osztályok védőszentjének tartották, amelyből csodálóinak kollégiumai álltak. Rómában, Diana temploma az Aventine dombon állt, az istennőt a Latin Unió védőszentjének tartották. Ezt a templomot egy rendkívüli tehénről szóló legenda társította, amelynek tulajdonosának azt jósolta, hogy a Diana templomábanál feláldozva városát elsőbbséggel és hatalommal látja el Olaszország felett.

Servius Tullius cár ravaszkodással foglyul ejtette a tehenet, feláldozta és szarvakat rögzített a templomban. Diana-t azonosították a celega kataginai égi istennővel is. Ámor a római mitológiában a szeretet istenségét, a szerelmi szenvedély megszemélyesítését, Aphrodite elválaszthatatlan társát és asszisztenseit. Ámor olyan istenség, amely egyesíti az isteneket és a házasságban élő embereket. Hesiod őt az egyik legrégebbi istennek tartja, Káosz, Gaia és Tartarus után született.

Sappho az Ámorról, mint Uránusz és Afrodité fiáról beszél, Simonides pedig Ámornak Ares és Afrodité fiának tartja. Ámor uralja az emberek és az istenek külső természetét és erkölcsi világát, ellenőrizve a szívüket és akaratukat. A természeti jelenségek vonatkozásában Ámor a tavasz jótékony istene, megtermékenyíti a földet és új életet teremt. Ámorot gyönyörű fiúként, szárnyakkal, ősi időkben – virággal és lirával, később szerelmi nyilakkal vagy lángoló fáklyával – képviselték.

A késői reneszánsz és a mandarizmus alatt az Ámorokat játékos fiúként ábrázolták. Ezen felül Kupidot, mint a szeretet és a barátság istejét, amely a fiatal férfiakat összeköti, tisztelték a középiskolákban, ahol Ámor szobroit Hermes szobrai mellett helyezték el. Ámor képe a művészek és a költők egyik kedvenc témája volt, örökké élõ képe mind a komoly világvezérlõ erõ, mind pedig az istenek és az emberek rabszolgaságából álló személyes szívélyes érzés szempontjából.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)