Vrubel régóta megtervezte a “Demon Downcast” vászonját. Meg akarta sokkolni a nézőt, létrehozni egy grandiózus művet, de úgy tűnik, hogy nem egyértelműen ábrázolta a kép ötletét: a démon inkább a birtokában volt, mint ő – a démon. Régóta arra gondolt, hogyan lehet ábrázolni ezt a démont – repülőt vagy másat. A “Downed” démon gondolata önmagában merült fel.
A démont leeresztették a sziklába a sziklák között. Az egyszer hatalmas kezek szempillá váltak, szánalmasan ráncoltak, a test deformálódott, a szárnyak kiszélesedtek. A lehullott lila homály és a kifröccsenő kék fúvókák körül. Egy kicsit tovább elárasztják – és teljesen bezárják, és ott marad egy kék kiterjedés, egy korai víztest, amelyben a hegyek tükröződnek. A bukott arca vad és szánalmas, fájdalmasan csavart szájjal, bár a rózsaszínű izzás még mindig ég a koronájában.
Arany, komor kék, tejkék, füstös lila és rózsaszín – mind Vrubel kedvenc színei – varázslatos látványt jelentenek.
Az éppen írt vászon nem volt olyan, mint most: a korona szikrázott, a hegyek teteje rózsaszínűvé vált, a törött szárnyak tollai pávaszerűek, pislogtak és pislogtak. Mint mindig, Vrubel nem törődött a festékek biztonságával – hozzáfűzött bronzport a festékekhez, hogy ragyogjon, de az idő múlásával ez a por pusztító hatású volt, a kép sötétben felismerhetetlenné vált. De a színséma a kezdetektől nyíltan dekoratív volt – hiányzott a szín mélysége és gazdagsága, az átmenetek és az árnyalatok sokfélesége, ami a Vrubel legjobb dolgában rejlik.
Amikor a festményt átadták Szentpéterváron a “Művészet világa” kiállításra, Vrubel annak ellenére, hogy a vászont már kiállították, minden reggel másolta, és mindenki látta ezt a változást. Voltak napok, amikor a démon szörnyű volt, aztán mély szomorúság jelent meg az arcán… Vrubel akkor már mélyen beteg volt.
A “Demon Downed” nem annyira a festménnyel, hanem a művész tragédiájának látható megjelenésével foglalkozik: úgy érezzük, hogy “itt az ember kiégett”.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)