“Naplemente” remekmű. Egyidejűleg Kuindzhi három stílusstílusa tükrözi ezt a rajzot: a romantika, a realizmus és a kezdeti szimbolizmus jellemzői.
A festmény egy klasszikus kompozíció élénk példája: a hegy tetején a lovak képezik a festészet központját, a sík nagy részét az ég képének fenntartják. Az ég azonban a szerző egyik kedvenc “hőse”. Szerényen képviselt emberek, békésen alvó tinédzserek, akiket Kuindzhi kissé leegyszerűsítve, különálló pontokkal ábrázolt. A kép legfényesebb akcentuspontja a hónap, amely a következő hajnal sugaraiin halványul. Olyan, mintha búcsúkkal köszönetet küld a földnek és a békésen alvó embereknek.
Nagy szeretettel, bár kissé kifejező módon, a lovakat ábrázolják – a szerző hihetetlenül gyengéd érzései voltak minden állat és még a rovarok iránt is. Otthon üdvözölte őket, gyógyult és a legenda szerint megértette a madarak nyelvét. Tehát a látvány szerint az “Éjszaka” festményben Kuindzhi sokkal több figyelmet fordított a ló alakjaira, mint a fiatal pásztorok pihenésére.
Maga a táj vonzza a néző legnagyobb figyelmét – a végtelen tiszta égbolt és a folyó áradása elmerül és elbűvöl. Ez tartalmazza a művész összes készségét! A fény és a szín mestere sajátos tehetségével egy “szabadon lélegző” teret ábrázolt, és a munkából központi szereplővé tette.
Életének végén Kuindzhi szinte nem volt kiállítva, és sokan tévesen feltételezik, hogy a szerző “írt”, azonban az “Éjszaka” élénk példa arra, hogy a művész tele volt erővel, ötletekkel és szakszerűen tudta megvalósítani őket.