A festmény egy zsúfolt epikus jelenetet ábrázol Oroszország szibériai terjeszkedéséről. Ermak egy kozák parancsnok, aki Szörnyű Iván parancsára sikeresen háborút indított Kchum Khan-nal. 1581-ben egy több mint 1500 emberből álló hadsereg Yermak vezetésével kampányt szervezett Kuchum ellen és megnyerte a csatát.
A festmény a csata csúcspontját – az ágyúk és a tatár hadsereg lövöldözését és a tatárok válaszát – az íjászat ábrázolja. A csata a folyó közepén zajlik, amely csak az előtérben látható, majd az emberi tömeg alatt rejtőzik. A folyók szolgálták a régi időkben a fejletlen Szibériában a fő tereptárgyaknak és egyfajta utaknak.
A több ábraből álló vászon azonban harmonikusan és természetesen érzékelhető. A képet feltételesen két részre osztják: bal oldalon – kozákok, jobb oldalon – tatárok. A Surikovra jellemző igazságos historizmus mellett a katonák ruháit, tulajdonságaikat – csónakot, fegyvert, zászlót – átadták.
Különös figyelmet szentel Krisztus képének és a zászlón ábrázolt Győztes Szent György alaknak, hangsúlyozzák az Isten segítségével “igazságos okból” eljáró kozákok ideológiai korrektsége, míg a tatárok oldalán a sámánok pogány táncokat végeznek. Még a harcosok arca és póz is közvetíti az erő / tehetetlenség érzéseit. A kozákokat önbizalommal, magabiztosan ábrázolják; pózuk árulja el a végsõ vágyat, míg a tatárok tehetetlenek és vereséget szenvednek, ha pánik van, akkor szorongás van az arcukon.
A festményt a Vándorok Társasága 23. kiállításán mutatták be, és váratlanul relevánsnak bizonyultak: éppen akkor ünnepelték a Transz-Szibériai Vasút megnyitását és a Szibéria meghódításának 300. évfordulóját. A képet II. Miklós cár vásárolta meg, és ezért a Művészeti Akadémia tanácsa Surikovnak akadémikus címet adta.