Pavel Nikonov Viktor Popkovval együtt munkájuk során az orosz falu tragikus helyzetére fordult a kollégiumi életkorában. A paraszt katasztrófákra vonatkozó elképzelésüket azonban nem fejezték ki semmiféle konkrét társadalmi-politikai vagy időbeli tulajdonságban.
A 60-as években a szovjet művészet bélén rendkívül fontos művészeti jelenség alakult ki – a “távoli” idő. A vászonok határozatlan időre mutatnak, amelynek nincs tiszta megjelenése, de érzelmi tartalommal, különleges hangokkal töltik el a festői képeket. Milyen korszakban van a vászon cselekménye? Mongol előtti Rus-hoz? A tizenhetedik századra? A jobbágykodás eltörlésének korszakába? A sztálinista kollektivizációhoz vagy a Hruscsov-olvadáshoz?
A kép dramaturgiája nem korrelál egyetlen konkrét helyzettel: általánosítja az időt az örökkévaló megjelenéséig, a megkerülhetetlenül létezőhöz, a lény és az élet ötvözéséhez, amelyhez sztoikus türelmet igényelnek egy személytől.