Az északi régiók végtelen nyílt terek, vadon élő állatok és tiszta folyók. Ezek olyan helyek, amelyeket az emberek nem érintenek. Az ilyen helyek csak örömöt, érzelmek és benyomások viharát okozhatják. V. M. Vasnetsov pontosan festette az “Északi terület” képet szokatlan helyi szépségek hatására.
Úgy gondolom, hogy ezek a tájak jellemzik a Szibéria természetét. Itt van egy folyó, amely átjárhatatlan erdők között folyik. A képet olyan perspektívából készítették, amely lehetővé teszi az összes látnivaló megfontolását. A domb tetejéről csodálatos kilátás nyílik a kiterjedésekre.
A művész megpróbálta hideg, jeges, a folyóról alkotott képet alkotni, amely megfelel az északi helyeknek. Ehhez hideg színű festékeket használt, mint például a kék, a világoskék és a szürke. Íves, a folyó a láthatárhoz megy. A képen úgy tűnik, hogy fújja a hegyi folyókból származó hideget. Enyhe köd látható a levegőben. Az erdőt halványzöld árnyalatokkal ábrázolják. Nyilvánvaló, hogy évek óta szó szerint átjárhatatlan. Egy ilyen elhagyott területen szinte lehetetlen senkivel találkozni, kivéve a ritka madarakat és állatokat, amelyek a szélsőséges körülmények között szoktak.
Komor, nehéz felhők vannak ábrázolva az égen. A nap alig áttörik őket, ami nagyon ritkán világítja meg ezt a területet, így élettelennek, durvanak és komornak tűnik. Az a tény, hogy a napot napnyugtakor ábrázolják, tovább jelzi a természet komor állapotát.
A festmény azt mutatja, hogy az északi él nagyon független és szabadságszerető. Az orosz természet nyugodtnak és titokzatosnak mutatkozik, amit a művész nagyon precízen közvetít ötletes technikáinak segítségével. Megmutatja ennek a pillanatnak a szépségét, mert napnyugta után a táj belemerül az éjszakai sötétségbe.
Sok művész ismételten a tájak témájához fordult, ám V. M. Vasnetsov egyik legjobbnak tartják. Sikerül felfedezni a természet szokatlan, meglepő oldaláról. Még azokat a pillanatokat is, amelyekre egy hétköznapi ember nem figyeltett, csak a sajátos pontossággal mutatja meg.