Franz Klein, a híres amerikai művész az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője. Nagyon nagy hatást gyakorolt Klein munkájára a keleti kalligráfia és a nyomtatott illusztrációk. Az előbbitől a színpalettát három színre – fehérre, feketere és szürkere – korlátozták, az utóbbitól a texturált modulációk, amelyek élesebbé tették a tér érzetét.
Tehát munkájában a “Fehér űrlapok” egy fehér tér, amelyen széles fekete ütések merültek fel a “semmiből”, ami a szabad térben szárnyaló megjelenést hozott létre. Kline nem csak a fekete vonásokkal próbálta felhívni a néző figyelmét, hanem arra is, hogy a fehér háttér hogyan változik befolyásuk alatt. A kép alsó részében egy szűz-tiszta, fehér felület marad megőrizve, amely úgy tűnik, hogy vonzza a nézőt a vászon mélységébe.
Kline romlott vagy befejezetlen szerkezetekben kereste képeit – vasúti gerendák, hidak, állványok, a “törés” kép kifejező kifejezőképességét közvetítő döntő váratlan ecsetvonásokkal és a sűrű fekete-fehér kontrasztarányával.
Klein munkáját a kritikusok nem értették meg, műveit még érzelmek, harmónia és ritmus megtagadták. Természetesen Klein absztrakt festménye különleges belső teljessége és feszültsége találta megcsodálóját, a kontrasztos illékony kompozíciók élénk “sikító” kifejezése nem hagyta közömbösnek a modern festészet igazi rajongóit.
A későbbi munkákban a Kline gazdagítja a palettát, kezdve teljes mértékben élénk színeket használni, de ez nem teszi Klein vászonjait kevésbé kifejezővé vagy kevésbé élénkvé. Több szín használata lehetővé tette Kleinnek, hogy reprodukáljon néhány olyan tonális gradációt, amelyek erőteljes kefe-nyomással lépnek fel, és a néző számára a háromdimenziós dimenzió illúzióját idézik elő. Kline arra törekszik, hogy szembenézzen a szabványos festményekkel teli világgal, a festmények egyediségével, amelyek legnagyobb erővel kifejezik az élő emberi kéz mozgását.