Az itt bemutatott portré Bassano munkájának késői periódusára utal. Az 1570-es évekig nagyon ritkán fordult a portré-műfajhoz, s valójában több mint hűvös volt benne. Bassano csak nagyon érett korában érezte a portrék ízlését. Későbbi munkáját a Tintoretto egyértelmű befolyása jellemzi, ám az utóbbi portrékához képest inkább kamrás, kevésbé úgy tervezték, hogy lenyűgözze a nézőt.
Bassano hőseinek szellemi életére összpontosít, és a velencei portréfestőkkel ellentétben nem fordít túl sok figyelmet jelmezek részleteire. A Bassano portréfestő másik jellemzője: a tömörség vágya. Mindent feleslegesen elhagyva, kétségbeesetten megtakarítva a vizuális eszközöket, és olyan képeket készített, amelyek integritása és teljessége elképesztő. Különösen érdekes ebben a tekintetben az önarckép.