Francia komédia jelenet – Jean Antoine Watteau

Francia komédia jelenet   Jean Antoine Watteau

Antoine Watteau francia festőművész képe “A francia komédia jelenete” vagy “A francia komédia színészei”. A kép mérete 57 x 73 cm, olaj, vászon. A kortárs példaértékű francia jelenet – a “Comédie-Française” vagy a “Théâtre-Français” – XIV. Lajos alapította 1680-ban; három együttesből alakult – a de Bourgogne, a Moliere társulat és végül a du Marais együttesből; az egyesület célja az volt, hogy a szereplőknek lehetőséget biztosítson egyre nagyobb fejlődésre.

Az új Comedy Francaise számára kiváltságot kapott tragédia és komédia rendezése, és évente 12 000 frank támogatást kapott; a szereplők számát pontosan meghatározták; szabályozott színházi menedzsment. Így Cornell és Racine repertoárjának és a Moliere repertoárnak a kombinációja alapján létrejött egy francia klasszikus jelenet. A színészeket comédiens ordinaires du roi-nak hívták.

1689-ben a társulat Théâtre de la Comédie-Française néven vált ismertté. Ez a színház eleinte csak a párizsi hatóságok tiltó intézkedéseivel vehetett harcot az utcai előadások versenyével.

A 18. század elejének francia klasszikus jelenete folytatta a 17. század végi komédia stílusát. A francia színpadi nevetést és groteszk trükköket alogismus, groteszk, büfé és farszak, pun, paródia és számos más eszköz játszotta. Ám még jobban behatolnak ebbe, mint Moliere festményei a régi Franciaország hanyatló társadalmából.

A legjobb 18. századi komédiaírók Renjar és Duncourt. Az első “Player” kiemelkedő játékának túl szomorú kifejezései vannak. Dankurth a hősök tipikus karakterének kárára is élesedik, de drámainak társadalmi jellege különös érdeklődést mutat nekik; ezek: Fashion Knight, Intriguer, Fashion Bourgeois.

Sokkal magasabb, mint ezekben az írókban Lesage, aki létrehozta a Turkarot. Voltaire komédiaiból a legjobb a The Prodigal Son. Marivo érdekes abban, hogy a modern osztályharcot ábrázolta, bár az egység uralma súlya a tehetségére. Legjobb játékai: “A szerelem és a véletlen játék”, “Hamis vallomások”, “Falu örököse”. Az a gyerek, aki a Büszkeséget és Pironot írta, de a Metromania, hosszú sorral zárja be a klasszikus francia vígjáték íróit.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5.00 out of 5)