Van Gogh munkáiban több olyan mű is szerepelt, amelyekben minden figyelmet egy apró részletre fordítottak, kidolgozás nélkül és egy bizonyos kompozícióval. Ezek a parcellák a klasszikus művészet szempontjából jelentéktelennek tűnhetnek, de áthaladva a művész rendkívüli észlelésének szűrőjén, jelentéssel voltak tele, és eszközzé váltak az erős érzelmek és érzelmek kifejezésére.
Példa erre a munka, ahol több csokor kerti fű és pillangók repülnek felettük esnek a művész látóterébe. Két pár sor ültetett virág és fű elsősorban felhívja a figyelmet. Hosszú mozdulatokkal írják őket, amelyek dinamikája úgy tűnik, hogy visszhangzza a pillangók könnyű gyors mozgásait. A pillangók szinte elvesznek a föld és a növényzet hátterében, és láthatatlanságuk csak fokozza a könnyű gondatlanság benyomását, amelyet ez a kép ragaszt.
A művész csodálja a vadvilág tiszta árnyalatait, eltúlozza őket, és a képet a legtisztább festék színes vonásainak “tánca” alakítja. Fűvel és földdel rajzolva Van Gogh elmozdul az elsődleges színtől, de maximalizálja az árnyalatokat. Ultramarin árnyalatokkal közvetíti a táj szellősségét. A fő színséma hidegképessége ellenére a művész nagyon jó volt abban, hogy ragyogó napfényt közvetítsen, amely egy kis, de bájos földterületet elárasztott.