A “Csökkent arlequin” vagy az úgynevezett “Az elhajolt arlequin” festmény Pablo Picasso alkotásában a “kék” időszak kezdetét jelölte.
1901-ben a művész Párizsba költözött, ahol találkozott bohémjével és a kreatív intelligencia képviselőivel. Az impresionizmus, a posztimpressionizmus és a szentimentalizmus ötletei, valamint A. Toulouse-Lautrec, E. Degas, P. Gauguin nagy hatással voltak Picasso munkájára ebben az időszakban.
Ebben a műben, bár rávilágíthat az impresionizmus ötleteinek befolyására, a Picasso ecsetmesterének egyedi stílusa jól olvasható.
A kép hőse egy kék kockás trikóba öltözött fiatalember, aki egy asztalnál ül egy kávézóban. Arca annyira sűrűsen kimosódott a fehérneművel, amely élesen ellentmond a kezének színével. A kék szín mintha megvilágítja a képet belülről, és tovább hangsúlyozza az arc, a gallér és a mandzsetta fehérségét.
A harlekin kép melankólia és átgondolt, amit az arckifejezés és a különleges póz hangsúlyoz. A hős inkább a szomorú Pierrot-ra emlékeztet – a boldogtalan viszonzatlan szerelem szimbóluma.
Véleményünk szerint ez a kép egyfajta válasz volt Picasso barátjának – Carlos Casagemasnak a halálára, akivel a művész szellemileg nagyon közeli volt és álmodozott a művészeti világ meghódításáról. Carlos öngyilkosságot követett el. Ennek oka a felelőtlen szeretet volt.
A kép ma a New York-i Metropolitan Museum of Art-ban látható, ahol a munka közterületen lóg, és bárki megnézheti a harlequin szomorú szemét.