Vincent Van Gogh “Halászhajók a tengerparton a Sainte Marie-től”, Van Gogh akvarell festményei, amelyek a mű késői szakaszában festettek, tele vannak az egész világtól való elszakadással, a magányossal és még néhány tragédiával. Mindez kapcsolódik a művész mentális betegségéhez. Belső állapotát tükrözték a vászonjai. A művész elsősorban olajfestékekkel dolgozott, amelyekre szinte minden megtakarítását elköltötte.
1888-ban vászonolajjal festette a “Halászhajók a tengerparton Sainte Marie-ből” képet, és ugyanebben az évben a mű másolatát ugyanezzel a névvel írták, de akvarellre festették. A képnek ez a példánya, amely a művész kreatív kereséseiről szól, szintén nagy érdeklődést mutat Van Gogh műveinek tanulmányozása iránt. Kiemelkedő különbség az olajba írt opciótól a színek rendkívüli fényessége. Így a kép dekoratívvá válik. Festéskor a művész az akvarellekkel való munka minden technikáját használja.
A hátteret a nyers technikával festették, amely a színek színárnyalatában is észrevehető. A csónakok árbocait és hajótesteit egyszerre “a la prima” írják, gazdag színekkel. Egyes helyeken a mázas technika látható, vékony rétegű akvarell, hogy fokozza a színhatást. A dekoratív képnek köszönhetően a hajókat a sárga homokba ásották.
A művész nem ábrázolja a vászon verziójában jelen lévő arany ládákat. A kép frissessége és könnyűsége jellemző, ami jellemző az akvarellfestéshez. A tiszta színek kellemesek a szemnek. Ha a kép előző verziója magányos, akkor az akvarell másolat vidámabbnak tűnik, a csónakok olyanok, mintha készen állnának egy hosszú utazásra, akkor csak az elhagyatott strandtól való hajózás marad. A kép ez a selyemszövetre nyomtatott változata kiegészítők lehet a ruha számára sál vagy sál formájában. A belső térben a kép csodálatos fényes folt lesz, emlékeztetve a távoli utakat.