A holland posztimpresszionizmus, Vincent Van Gogh kreativitása minden évszázadban egyre népszerűbbé válik. Festményei egyre fontosabb szerepet játszanak a világművészetben, valamint jelentős anyagi és művészeti értékkel bírnak.
Az amszterdami Van Gogh Múzeum 1888-ban festette “Halászhajók a tengerparton Sainte Marie-től” című festményét. Van Gogh műveit széles tésztaütés jellemzi, ám ebben a képen nincsenek. Ez a művész számára szokatlan módon történik, és a képen szereplő összes tárgy könnyű és súlytalan, és a részletek nagyon részletesek. Csak a környező táj – az ég, a homok és a hullámok – emlékeztet bennünket a festő író stílusáról.
A képen egy csendes móló látható, csónakokkal az előtérben. Telített és színes színek kitöltik a kép teljes felületét. A csónakok színének színe aranybarna homok háttér, átlátszó kékes hullámok, az ég számtalan cirrusos, hófehér felhővel azt sugallja, hogy hamarosan erős szél kezdődik. Az előtérben található hajók világosan és grafikusan vannak megfogalmazva. A hajótest, a keel és az árbocok jól meghatározott kontúrral rendelkeznek. A kép alatti homokban és a bal oldalon két sárga ládát láthatunk, amelyek a káprázatos nap sugaraiban izzottak.
A habzó hullámok kiszállnak a partra, és továbbviszik a legközelebbi hajókat a tengerbe. A képen érezheti a természet élénkségét és az ember által létrehozott fahajók mozgását. A tájban nincs kép egy személyről, tehát a homokos strand elhagyatottnak és magányosnak tűnik, ugyanakkor a képen szereplő összes elem értelmes és független.
Úgy tűnik, hogy a hajók a saját életüket élnek, és maguk döntik el, amikor a partról indulnak, és veszélyes kalandokkal teli útra indulnak, legyőzve a tengeri elemet. És most csak arra az időre várnak, amikor fúj egy kedvező szél.