Szajna és evezős csónak – Vincent van Gogh

Szajna és evezős csónak   Vincent van Gogh

Párizsban Van Gogh kizárólag a természetből festi a tájakat. A Szajna bankjai az impresszionista művészeket vonzták és végtelen számú motívumot adott a tájfestményekhez. Ebben az 1887-es képen Van Gogh egy folyót fest egy olyan helyen, amely távol helyezkedik el a város nyüzsgésétől.

A fejletlen tér szélességének hangsúlyozása érdekében a művész nyitottá teszi a kompozíciót, csak balra kissé korlátozva a fa leveleire. A nézőről széles kilátás nyílik az ellenkező partra, erdővel borítva, és a folyó vízfelületére. Első pillantásra a táj elhagyatottnak tűnik, csak egy emberi alakkal rendelkező magányos vitorlás sérti ezt a benyomást.

A festmény természetből festett, és a művész a lehető legközelebb állt a színekhez. Megmutatta az esti órákat, amikor a nap lassan elindul a láthatárhoz, meleg színekkel festette az ég szélét. A folyó távoli partja fokozatosan elsötétül, a víz színe pedig vastagabb és hidegebb lesz. Széles szabad löket segítségével Van Gogh könnyű hullámokon halad át a folyó felületén.

A természetesség és a kivitelezés egyszerűsége miatt ez a kép nagyon könnyen olvasható. A szerző megbízhatóan közvetítette a folyóparton egy nyári este hangulatát, amelyet tele töltöttek az erdő hangjai, a csendes hullámok és hűvös fröccsenés, fújva a vízből.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)