1886-ban Vincent Van Gogh Párizsban él, sétálva azon utcákon, amelyek ihletet keresnek új festmények készítéséhez. Írásának módja és a festmények tartalma változik. Művei palettája nyugodtabbá válik, és hasonlít a francia impresszionisták munkájára.
A művész gyakran szabadban dolgozik, írja a Montmartre sarkát, a töltést és a Szajna-hidakat, valamint a város többi gyönyörű helyét. A természetből készített “Szajna a pontonhíd Grand Jet-szel” festmény egy folyami tájat ábrázolja egy híddal, amelynek színe nagyon közel áll a Camille Pissarro festményeihez. Ez ismét bizonyítja, hogy Van Gogh a kreativitás ezen időszakában az impresionisták és egy francia művész társának tekintette magát, akinek a festménye Franciaországhoz és az egész emberiséghez tartozott. Ebben az időben a művész festői stílusa kezd megjelenni, amelynek köszönhetően festményei könnyen felismerhetők.
A képet egyenletes, egyenes vonallal festették. A ragyogó égbolt kékes vízszintes vonallal van írva, amelyek ellen meleg felhők láthatók. A kompozíció középpontjában álló híd, mint egy hatalmas monolit, a fák szellős zöldjével szemben van kiemelve. A falazat ellentétben van egy sima felülettel. Pár szerelmesek megálltak a hídon, csodálva a környező tájat. A párizsi nyaralókkal ellátott kis hajók, amelyek a híd alatt vitorláznak, elvesznek a sötét víz háttérben és teljesen láthatatlannak tűnnek. A szél megrövidíti a parti fák sötétzöld lombozatát, és hullámokat hoz létre a folyón.
A művész a sűrű kék árnyalattal a vízfelület felületét írja, amelyben a környező tárgyak visszatükröződése látható. Ebben láthatja a lombozat árnyalatait, a felhős égboltot, a hídépítést, amely a kép teljes vizuális észlelését adja meg. A művész művészi úton átadta a víz textúráját, széles vízszintes vonásokkal írva. A háttér hideg árnyalata zökkenőmentesen szövött be a tengerpart és a fák zöld színébe.
A “Szajna a pontonhíd Grand Jet-szel” festményt átitatja a fény és a levegő. Íze, meleg és hideg színek kombinációján alapul, harmónia, nyugodt és légköri táj érzetét kelti. Ennek ellenére a művész érzelmi állapotát érezte, élvezve munkáját, amely ugyanakkor megnyugtatja és új vonalat ad a kreatív ötleteknek, amelyeket a vászon kefe testesít meg.